Az elektronikus adatok megsemmisítése

Azzal, hogy fájlokat törlünk vagy adattároló eszközöket adott fájlrendszereknek megfelelően formatálunk, az adatok csak látszólag tűnnek el. A rendelkezésre álló szabad tárolóhely szempontjából mindenképpen törölt adatnak tekinthetők, de adatbiztonsági szempontból nem. Ahhoz, hogy az adatokat megsemmisítsük, ennél jóval többre van szükség. Ha számítógépet, fényképezőgépet vagy más adattárolásra alkalmas berendezést készülünk kidobni, elajándékozni vagy selejtezni, mindenképpen szükséges az adatok megsemmisítéséről gondoskodni.

Ez a folyamat az adattároló jellegétől függően lehet néhány másodperces vagy akár több perces folyamat is. A CD, DVD, BD, stb. eszközökön tárolt adatokat meg lehet semmisíteni a korongra egy élesebb tárgyal mért számos karcolással, majd a lemez apró darabokra tördelésével. Ezt célszerű úgy elvégezni, hogy a lemezt egy háztartási zacskón belül tördeljük, hogy a szemünkbe ne pattanjanak bele éles darabok és a helyiséget is megóvjuk a szilánkok szerterepülésétől.

Merevlemezes tárolók (vincseszterek) esetében az eljárás kicsit hosszadalmasabb. Javasolt először a nyák eltávolítása, majd ennek összezúzása a CD-knél leírt módon. A nyákot néhány csavar és egy kommunikációs kábelszalag köti össze a merevlemez – többnyire – öntött-fém vázával. Ebben a vázban találhatók a lemezek, amikre mágneses technológiával íródnak fel az adatok.

A váz csavarokkal van összeszerelve, szétszerelésükkor érdemes az információs fóliákat eltávolítani, mert azok alatt is lehetnek tartócsavarok. A lemezek a vázon belül, az író-olvasó fejek között helyezkednek el, továbbá rögzítve vannak a tengelymotorhoz is, többnyire gyűrűs megoldással. Vincseszterek esetében adat csak a belső korongokon található, ezért megsemmisítésükkor ezek szétzúzásáról kell gondoskodni.

A vincseszterek szétszerelésekor nagyon óvatosan kell eljárni, mert nagyon sok éles elem van belül. A korongokat szintén mélyen karcolva, majd darabokra zúzva lehet megsemmisíteni.

Pendrive-ok, mikrofilmek, streammer (mágnes) szalagok esetében az égetés a biztos – bár nem környezetbarát – megoldás. A pendrive esetében az égetést megelőzi még a chip zúzása. A pendriveok chipjéhez a borító eltávolítását követően lehet hozzáférni, a nyákon elhelyezkedő legnagyobb „alkatrész” az adattároló chip. Az égetést olyan helyen kell végeztetni, ahol professzionális feltételek állnak rendelkezésre az égetéshez, és nem tesszük ki magunkat az esetlegesen felszabaduló mérgező gázok veszélyének, ugyanakkor meggyőződhetünk az égetés tényleges megtörténtéről. (Modernebb hulladékégetőknél van lehetőség az átadott anyagok elégetésének nyomon követésére, külön díjazás fejében.)

Azok akik az adattároló berendezések működését ismerik (pl. a legelterjedtebb szektor-track szerkezet a vincseszterek esetében), nagyon jól tudják, hogy a fentiekben leírt megsemmisítési folyamatok után az adatok nem állíthatók vissza eredeti állapotukba. Talán használhatatlanul csekély százalékuk visszanyerhető, de ehhez rettenetesen költséges, laboratóriumi eljárássorozat szükséges. Minden más ilyen állítás városi legenda, vagy marketing.

Amikor arról hallunk, hogy tűz martalékává vált számítógépek adatait állították helyre, akkor nem kell óriási technológiai háttérre vagy nemzetbiztonsági mumoskodára gondolni, hiszen a fenti kijelentésnek több olyan fázisa is van, amikor maga az adatok tulajdonosa is képes lehet – mindenféle speciális környezet nélkül, minimális barkácsolás készség birtokában – arra, hogy sérült merevlemezének adatait helyreállítsa. Ha pl. a megégett számítógépházon belül a merevlemez csak annyira károsodott, hogy annak nyákja ment tönkre, égett meg, de belül az adattároló lemezeket nem érte nagy hőhatás, akkor egy ugyanolyan típusú merevlemez nyákjának az áthelyezésével a merevlemez elindítható és az adatok beolvashatóak lesznek. Amennyiben az adattároló korongok felülete kellő mélységben horzsolódik vagy olvad meg, onnan már érdemi adatokat nem lehet visszanyerni.

Szigorúan TILOS bármilyen adattároló berendezést úgy kiadni a kezünkből, hogy a fenti óvintézkedéseket nem tettük meg. Ezt sem magunk miatt, sem azokkal szemben nem tehetjük meg, akik megosztottak velünk személyes adatokat (fotók, beszélgetések, igazolványszámok, ne adj isten jelszavak, amik leírásra vagy elhangzásra kerültek az adott személlyel folytatott kommunikáció során). Azzal, hogy „töröltünk mindent” vagy „formatáltunk mindent” még nem dőlhetünk hátra! Néhány dollárért az interneten jogos tulajdonosai és használói lehetünk mi is olyan programoknak, amik az adathordozók korábban törölt állapotait vissza tudják állítani, legyen az merevlemez, pendrive, memóriakártya, stb. Ha valaki nem érezné ennek veszélyét, próbálja ki!

Céges vagy több gépes környezetben javasolt eleve úgy felépíteni az adatkezelést, hogy a különösen érzékeny adatoknak a szeparált kezelésével és strukturalasaval vedelmet biztosítsunk azoknak, ill. megsemmisítésükkor is könnyebben lehessen azt ezt meghatározó Selejtezési szabályzatban foglaltaknak eleget tenni.