Adatok hosszú távú tárolása
Nagyon fontos irányelv, hogy míg az adathasználatnál az adatokkal történő munkavégzés során az adatok gyors elérhetőségét biztosító technológiákat részesítjük előnyben, addig az adattárolásnál nem a gyorsaság az elődleges szempont, hanem a hosszú távú hozzáférhetőség. Rengeteg olyan adatot tárolunk és archiválunk, amik nem megújuló adatok, tehát nem mindig az adat legfrissebb verziója jelenti az értéket, hanem egyedisége vagy kronológiája.
A fényképezés terén pl. az elmúlt években szinte teljesen átálltunk a korábbi papírra előhívott és albumokban tárolt technológiáról a tisztán digitális tárolásra.
Nagyon fontos tehát, hogy jól válasszuk meg az adattároló technológiát, mert reprodukálhatatlan adatainkat csak így tudjuk hosszú évtizedekig megőrizni.
Az innováció ezen a téren sok új megoldást hozott, de ezek közül sokról az idő be is bizonyította, hogy – bár az adatkapacitás-növelés terén óriási eredményeket hozott – az időtállóság terén nem annyira remekelnek. Ilyen a CD-, DVD-, DB-technológia, ami lézeres égetéssel állítja elő az adatokat a korongok felületén. Több szakember véleménye és saját tapasztalatom is, hogy a korongok 4-8 év (márkától is függ) eltelte után már nem olvashatók vissza biztonsággal. A gyárilag préselt korongoké (zene, film) – amennyiben kíméletesen tárolódnak – ennél lényegesen hosszabb élettartamú, de használat mellett az egykori bakelit lemezek élettartamával nem ér fel.
Adatmentésre a legmegbízhatóbb és leghosszútávúbb módszer továbbra is a mágneses technológia (streammer (DAT) szalag vagy merevlemez). Két fontos szempont van, amit mindenképpen figyelembe kell venni a hosszú távú adatmentések kezelésénél.
Az egyik a technológia elterjedtsége és vélelmezhető megmaradása. Hiába maradnak meg ugyanis az adataink visszaolvasható állapotban egy olyan streammer szalagon, aminek az olvasóegységét már nem tudjuk a számítógépünkhöz csatlakoztatni, mert az a technológia, amivel anno dolgoztunk, már 10 éve megszűnt, a piacon már nem beszerezhető a kábel, a vezérlőkártya, vagy az operációs rendszerek nem támogatják.
A másik fontos szempont, hogy a hosszú távra archivált adatok nem lehetnek egy példányban! Mindenképpen egynél több, lehetőség szerint nem ugyanolyan márkájú, ugyanott beszerzett adatrögzítő berendezésre kell ugyanazokat a mentési példányokat kiírni. Az egyes példányokat egymástól fizikailag és földrajzilag elkülönített helyen kell tárolni.
A családi fotókat, videókat pl. mindenkinek javasolt legalább két külső USB-s vincseszteren tárolni. Ebből az egyik a folyamatosan keletkező új adatok mentése miatt mindig kéznél kell legyen. A másikat érdemes szülőknél vagy nagymamánál földrajzilag is elkülönített helyen, elzárva tárolni és időnként rámásolni az előző vincseszter tartalmát. Ilyenkor arról is meggyőződünk, hogy a vincseszter hibátlanul működik, vagy ha nem akkor azonnal tudjuk pótolni és a másik vincseszteren lévő adatokat azonnal ráírni.
Nyilván céges viszonylatban ez egy bonyolultabb folyamat, ott Adatmentési szabályzatban kell rögzíteni ennek a feladatnak a teljes folyamatát és a folyamat ellenőrizhetőségét.
